Main image

A Yale Egyetem viselkedés gazdaságtan (Behavioral Finance) szakának kutatási vezetője, az amerikai Robert Shiller professzor 2013-ban gazdasági Noberl-díjat kapott, ami jól mutatja ennek az új tudományágnak a jelentőségét. Vizsgálataiban arra kereste a választ, hogy az emberek döntéseiket mennyire racionális vagy érzelmi alapokon hozzák meg. Az, hogy gyakran nem racionálisan cselekszünk, talán nem meglepő információ, de az talán igen, hogy ésszerű döntéseket hozó emberről, akit a klasszikus gazdaságtan a Homo oeconomicus kifejezéssel illet, alapvetően csak a 20. század közepétől beszél a tudomány.

A 20. századi ember valóban racionális lény?

Azt, hogy az emberek nem mindig cselekednek megfontoltan, korábban Amos Tversky és Daniel Kahneman pszichológusok 70-es években végzett viselkedésgazdaságtani kísérletei is igazolták. Ezeknek a kutatásoknak az eredményei bepillantást engedtek az olyan emberi döntésekbe, amiket bizonytalan helyzetekben voltak kénytelenek meghozni. Ezzel fontos pszichológiai ellenpéldát szolgáltattak a racionális nyereségmaximalizálás elméletére. Ezért a kutatásért Kahneman pszichológusként elsőként gazdasági Nobel-díjat kapott. (Kutatótársa, Tversky az elismerést már nem érhette meg.)

A veszteség tovább fáj, mint ameddig az öröm tart

Habár a korábbi, úgynevezett portfólióelmélet azt mondja ki, hogy a befektetők számszerűen azonos nyeresége és vesztesége azonos értékelés alá esik. Kahneman és Tversky „Prospect Theory“ nevű elmélete azonban azt mutatja, hogy a veszteség kétszer annyira fáj, mint amennyire a nyereség örömet okoz. Ezt a hatást pedig veszteség-averziónak nevezzük. A kutatók eredményei szerint tehát a veszteség érzése komolyan próbára teszi az önértékelésünket.

Kahneman és Tversky azt is bizonyították, hogy a befektetők hajlamosak az információkat úgy értelmezni, hogy azokkal cselekedeteiket és meggyőződésüket jól alátámasszák. Így valójában nem tudnak objektív képet alkotni, csak a céljaikra koncentrálnak. Ezt a jelenséget „kognitív torzításnak” is nevezzük.

Ezen kívül vannak olyan befektetők, akik azt gondolják, hogy a többség olyan biztos információ birtokában van, aminek megszerzéséért mindent megtennének, még kisebb – nagyobb veszteségek árán is. Ilyenkor nagy valószínűséggel a „Sok ember nem tévedhet” elmélet befolyásolja a döntéseket. Számos esetben ez az invázió szerű jelenség idézi elő a pénzpiaci válságokat is.

Két rendszer párhuzamosan működik a fejünkben

Kahneman kutatásaiban meghatározó megállapításra jutott, ami alapján úgy gondolta, hogy az emberek kétféle rendszer alapján hoznak döntéseket. Az egyik rendszert az érzelmek, a tudatalatti vezérli és gyors döntéseket hoz. A másik, ami a tudatos, gyakran a nehéz döntéseket hozza meg. Az olyan impulzusok hatására, mint hogy másoknak megbízhatóbb információik vannak egy befektetésről, az első rendszer reagál. Kahneman úgy találta, hogy ha a tudatos rendszerünket jobban használnánk, sokkal objektívebbek lehetnénk és a veszteségeinket adott körülmények között minimalizálni tudnánk.

Azonban a legátgondoltabb pénzügyi döntésekben is mindig marad valamennyi kockázat. Ebben az esetben jó, ha megfogadjuk Daniel Kahneman tanácsait, amik szerint egyrészt tisztában kell lennünk azzal, hogy a nagy horderejű döntések is számos kis döntésből és kockázatból állnak. Másrészt, hogy a veszteségtől való félelmünk ne tartson távol attól, hogy döntéseket hozzunk!

Az SFC ügyfeleknek pénzügyi döntéseit igyekszünk megkönnyíteni azzal, hogy kizárólag ellenőrzött, átlátható hátterű befektetéseket kínálunk számukra.

Mi minden körülményre kiterjedően vizsgáljuk alapjainkat, hogy Önnek csak a hozammal kelljen törődnie. Gyarapítsa vagyonát velünk kiszámítható módon.
Ismerje meg legújabb befektetési lehetőségeinket, kérjen időpontot SFC üzletkötőjétől!

Top