Main image

…A gondolkodásunk megváltozik, amikor pénzről van szó, a pénz ugyanis nem pusztán számokat jelent, értéket képvisel, amelyet más értékekre cserélhetünk…

Az ünnepi időszak a „kényszeres” vásárlást is jelenti az utóbbi időben. A vásárlási döntésnek a végiggondolását gyakorlatilag a jól célzott intenzív marketing tevékenység a végletekig megnehezíti. Az útvesztőszerűen megtervezett üzletek és bevásárlóközpontok, az állandóan szóló zene (minél kellemesebb a ritmus, annál tovább maradunk, dúdolgatunk vásárlás közben…) a csalogató illatok, tudat alatt mind azt sugallják, hogy valamit vennünk kell. Az állandó, elmaradhatatlan AKCIÓ feliratok az üzletekben pedig azt sugallják, hogy lemaradunk valamiről, ha nem csapunk le gyorsan a kiválasztott cikkre.
Ezek a körülmények mind azt szolgálják, hogy egyre nehezebben hozhassunk átgondolt, tudatos döntést arról, mire költjük a pénzünket. Persze, mondhatnánk, hogy, ha tisztában vagyunk a trükkökkel, még a Black Friday sem foghat ki rajtunk, hiszen puszta matematika az egész: ennyit szeretnék költeni, ennyit spórolok, összeadás, kivonás… Ám az igazság az, hogy a dolog ennél sokkal bonyolultabb.
A gondolkodásunk megváltozik, amikor pénzről van szó, a pénz ugyanis nem pusztán számokat jelent, értéket képvisel, amelyet más értékekre cserélhetünk.

Ezért költünk mindig többet, mint amennyit szeretnénk

Dan Ariely, a viselkedési közgazdaságtan és a pszichológia professzora és szerzőtársa, Jeff Kreisler A (túl)költekezés pszichológiája című könyvükben rengeteg, a pénzről való gondolkodásunkat jellemző sajátosságra hívja fel a figyelmünket. A szakértők szerint ezek a sajátosságok nem olyan tények, amelyekről elég egyszer tudomást szereznünk, és máris fel vagyunk vértezve a pénzügyi ballépések ellen. Épp ellenkezőleg, dacára minden tudásuknak, még ők maguk is áldozatul esnek annak, milyen rossz matematikussá válik is az ember, ha nem számokban, hanem „pénzben kell gondolkodnia”. Annak, hogy nem tudunk okosan vásárolni, nem csak az az oka, hogy “lebutítják” döntéseinket a fogyasztói társadalom különböző trükkjei, hanem a pénzhez fűződő sajátos viszonyunk és mintáink is.

1. Nem vesszük figyelembe az alternatív költségeket.
Ez röviden annyit tesz, hogy azt a pénzt, amit most elköltünk, soha többé, semmi másra nem tudjuk már elkölteni. Azért különösen fontos kérdés ez, mert bár – ahogy a szerzők is hangsúlyozzák – pénzen szinte bármit megvehetünk, ez nem jelenti azt, hogy mindent megtehetünk vele. Döntéseket kell hoznunk, és tudatában kell lennünk annak, hogy azt a pénzt, amit egyszer elköltünk valamire, már semmi másra nem tudjuk többé felhasználni.
Ez azonban, amilyen egyszerűen hangzik, legalább annyira nehéz. Ariely egyik saját kutatását hozza fel példaként: megkérdezte egy Toyota márkakereskedés vásárlóit, „miről kell lemondaniuk azért, hogy most autót vásárolhassanak”. Senki nem tudott válaszolni, ezért a kutató pontosította a kérdést arra: „milyen más termékről vagy szolgáltatásról mondanak le ezek az autóvásárlással”. Ekkor a legtöbben azt felelték, nem tudnak más típusú gépkocsit megvenni, ha a Toyota mellett döntenek.
Nagyon kevés embernek jutott eszébe az, hogy az autóvásárlás által elesik egy jövő évi olaszországi nyaralástól, vagy jó néhány elegáns éttermi vacsorától. A pénzt rengeteg más értékre elcserélhetjük – túl sok alternatívát kellene végiggondolnunk, ennek következtében pedig túlegyszerűsítünk, és a gondolatainkat semmi más nem tölti ki, mint az, amit éppen megvenni készülünk, és amivel egyúttal el is veszítjük ezeket az alternatívákat.
2. Fogalmunk sincs arról, mennyi a dolgok valódi értéke.
Elgondolkodott már valaha azon, mennyit fizetne egy üveg üdítőért, ha nem lenne rajta az ára? Vagy egy mozijegyért? Kiadna-e több millió forintot egy híres festő egyik festményéért? És vajon mi kerül néhány, keretbe feszített vásznon tett ecsetvonáson ennyi pénzbe? Az igazság az, hogy nem tudjuk.
Egy dolog értéke tulajdonképpen azt jelenti, mennyi pénzt vagyunk hajlandóak kifizetni érte. Ariely és Kreisler szerint azonban egy termék értékét elsősorban az alternatív költségek alapján kellene meghatároznunk. Vagyis az alapján kellene mérlegelni, hogy mi az, amit feláldozunk azért, hogy a miénk lehessen, mi az, amiről lemondunk érte.
3. “De hát akciós!”
Az egyik ilyen, a dolgok valódi értéke szempontjából becsapós dolog az, amikor a termék árát valami máshoz viszonyítjuk. Például ahhoz, hogy mennyibe került volna, ha nem lenne éppen akciós.
Vegyünk például egy gyapjúpulóver esetét. Egy akciós ár fantasztikusan alacsonynak tűnhet egy valódi gyapjú ruhadarabért. Főleg, ha a címkére pillantva azt is látjuk, hogy nem kevesebb, mint 50%-kal van leárazva. A pulcsi árát ilyenkor logikusan nem más pulóverekéhez, illetve az eredeti összegéhez kellene viszonyítanunk, hanem pontosan a nullához: ennyit költenénk akkor, ha nem vennénk meg. Az így megspórolt összeget pedig költhetnénk bármi másra (alternatív költségek!). “Ezzel az erővel mindenki üljön a pénzén, és soha ne vegyünk semmit?” – gondolhatnánk. De itt leginkább arról van szó, hogy az akciós címkék láttán néha túl gyorsan kiugrik a zsebünkből az a bizonyos összeg, amit aztán már semmi másra nem tudunk elkölteni.
4. Mentálisan könyvelünk – és becsapjuk magunkat.
A mentális könyvelés az a folyamat, amely során fejben különböző csoportokra osztjuk be az elkölthető összegeket. Pl felosztjuk mennyit költhetünk ételre, nyaralásra, ruhavásárlásra és így tovább. Ez önmagában hasznos dolog is lenne, ám nagyon könnyen belecsúszunk abba, hogy rugalmasan kezeljük ezeket az összegeket. Nem is beszélve arról, hogy ha valamelyik képzeletbeli számlánkon marad pénz, azt hajlamosabbak vagyunk elkölteni, mint megtartani, hiszen már úgyis “rászántuk” azt az összeget fejben az adott célra.
Ugyanígy, a mentális könyvelés áll a háttérben olyankor is, amikor például a nyaralás vagy a karácsonyi bevásárlás alkalmával olyasmit is megveszünk, amire a hétköznapokban sosem adnánk ki pénzt, de legalábbis nem annyit, amennyit ezekben a különleges esetekben.
5. Fizetni fáj – és mi minden erővel igyekszünk fájdalom csillapítani.
A pénz fizikai kiadása tényleg hasonló folyamatokat indít el az agyunkban, mint amikor fájdalmat élünk át. Nem csoda, hogy mindent megteszünk azért, hogy ezt a kellemetlen érzést elkerüljük. A kaszinókban készpénz helyett zsetonokat használunk, a mindennapokban pedig a jó öreg bankkártyát, ami hatásosan csillapítja a pénzköltés fájdalmát. A fájdalomcsökkentésre azonban más módjaink is vannak, ilyen például a fizetés és a fogyasztás közötti időtartam növelése. Jó példa erre, amikor a ködös-havas, szürke téli hónapokban jó előre lefoglaljuk a nyári nyaralást. Hiszen így mire odaérünk, már csak az örömteli élmények várnak ránk és nem kell a fizetés fájdalmát átélni.

Senki ne vegyen semmit?

Bár Ariely és Kreisler még jó néhány szemléletes példával bizonyítja a könyvükben, mennyire nehéz jó döntéseket hozni, ha képbe kerül a pénz, már a fenti szempontok is elgondolkodtathatnak, hogy mégis mi ebből a tanulság? Ne vegyünk semmit, hiszen úgysem vásárolunk okosan? Érezzük rosszul magunkat, amikor végre akciósan csaphatunk le egy áhított termékre? A válasz: nem, és nem.
A cél nem egyéb, mint tudatosítani, hogy milyen könnyű túlköltekezni akkor, amikor egy erre kitalált világban élünk, és milyen gyorsan adhatunk ki sok pénzt olyan dolgokra, amelyekre nem biztos, hogy szükségünk van.
A pénzügyeinkben pedig különösen fontos lenne a tudatosság, hiszen lehet, hogy az összeg, amit elköltöttünk, és amiből így már egész biztosan nem vehetünk semmi mást, a következő hónapokban még nem fog hiányozni, de vajon elmondhatjuk ezt majd évekkel, évtizedekkel később is? Akkor, ha esetleg valami baj történik és egy baleset, betegség miatt csökken a bevételünk?
A megtakarításaink, a vész esetére félretett pénz, a nyugdíjas korunkra való előtakarékosság mind-mind olyasmi, ami az alternatív költségek között szerepel, ám szinte soha nincs a fejünkben, amikor kifizetjük azt a bizonyos csizmát. Pedig ha valaminek, akkor ezeknek a tételeknek igazán megéri egy mentális, vagy még inkább egy valós számlát is nyitni.
Forrás: Pszichoforyou.hu Gazdálkodj okosan c. Cikk, Dan Ariely és Jeff Kreisler A (túl)költekezés pszichológiája című könyve alapján.

Kapcsolat

Kérjen időpontot vagy visszahívást az alábbi űrlap kitöltésének segítségével.






* Alulírott, az alábbi checkbox pipálásával - az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) 6. cikk (1) bekezdés b) pontja, továbbá a 7. cikk rendelkezése alapján - tudomásul veszem, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatvédelmi szabályzatának feltételei szerint kezelheti.


Top